„Van egy hely, ahol a mennydörgés hangja a padlón születik, gyermekek lábdobogása hozzá a teremtőerő. Az esőhöz is kell a láb, a cseppek hangja combot tenyérrel csépelve jön elő.

Ezen a helyen nem bárány-, hanem alakra malacfelhők fodrozódnak az égen, honnan olykor hurka hull, de jó! Itt a szűk szájú barlangok nem karsztosodás, de nem is korrózió hatására alakulnak ki a hegyek gyomrában, hanem törzsből, karból, képzeletből. Az édesvizű tó sem jég, nem is szél, de nem is ám földcsuszamlás során, hanem körbeálló, egymás kezét fogó gyermekek játéka folytán kel életre, hullámzik, de csak szelíden. Ezen a helyen az erdők fái sem úgy átabotában a földből gyökereznek, gyermekformák ők is: karjukat felemelve, egyenesen állnak szélcsendben, s imbolyogva mozognak, ha fú a szél.

Ez a csodás hely meseország.”