HAIR

musical

a Kvártélyház Szabadtéri Színház és a Soproni Petőfi Színház koprodukciója

„A vágyott és valós fiatalságérzés, a kívülállás, a szeretet és a szerelem mítoszának egyik legerősebb, ikonikus XX. századi megfogalmazása egy időtlen musical formájában. A darab megszületése óta generációk értelmezik újra és újra, máshogy és másképp ugyanazt: a béke beteljesülésének vágyát.” – Tompagábor Kornél, rendező

Különösen aktuális ez a világhírű zenés darab, mint a háború elleni örök kiáltás. Valójában egy bohém New York-i hippitársaság történetét meséli el, akik a vietnámi háború ellen emelik fel szavukat a behívóparancs megtagadásával is. A musical szövegének szerzője, Rado szerint a hosszú haj a hippi korszakban a szabad gondolkodás egyik látható jele volt. Minél hosszabb volt valakinek a haja, annál nyitottabb az elméje. – A musicalt ma akár úgy is nézhetjük, hallgathatjuk, mint a barátjáért nagy áldozatot hozó fiatalember megrázó történetét.

Emlékezetes színészi alakításokkal, remek táncokkal, a béke üzenetével, legendás történetként került színre minden idők egyik legemlékezetesebb musicalje – Milos Forman kultuszfilmjének pecsétjével – a soproni színházban.  

Mi a Hair üzenete ma? „Jó reggelt napfény, hozzád utazunk” – éneklik a szereplők, s rögtön közérthető, mit szeretne adni Tompagábor Kornél ezzel az előadással, csapatával. Az életet. A békét. A fényt. Nem akarunk meghalni értelmetlenül, a szabadság, a szerelem, a barátság, az összetartozás, az áldozatvállalás mind fontosak az életünkben.

Amikor a rendezővel beszélgettünk arról, hogy minden műalkotás hordoz magában egyfajta rejtvényt, azt felelte: szerinte mindez jó. Ha a néző fejti meg azt, elviszi magával az ő megfejtését, ami nem biztos, hogy ugyanaz, mint amit az előadás akar mondani neki.

A díszletet a rendező úgy álmodta meg, hogy legyen egyfajta dinamikája, fókuszpontja a játéktérnek. Mintha a központi helyen álló buszról nem tudnánk, merre indul majd velünk, a szereplőkkel együtt. Az oroszlánfejek pedig mindig figyelnek ránk, akár egy tetoválás. S a színpadon ott ülnek a zenészek is, hiszen a rendező szerint az mindig jó, ha egy dal megkívánja, akkor az úgy szólaljon meg, hogy hasson, ne csak alapról, hanem a gitár, a dob, a zongora hangjával.

A rendező nyitva hagy mindent. Kortalan, időtlen lett ezzel a tér, ami minden sorsot bemutathat így. Milyen, ha elveszik az embertől a szerelmét, a társadalomhoz fűző kapcsolódási pontjait, a belső békéjét, a szabadságát. Az alkotók saját csomagot adnak mindehhez minden nézőnek. Bontsa ki mindenki magának ma ezt a Hairt. Ők adnak hozzá útravalót.

Tompagábor Kornél nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a szereplők viszonyrendszerét mélységében is ábrázolja. Nem figurákat kért, akik énekelnek, hanem emberi kapcsolatokat, érzelmeket, szenvedélyt és emberi reakciókat akart látni, s hogy azokkal így jussanak el a szereplők a dalokig, amelyeket mindig vár a közönség, de azok is belőlük jöjjenek. Az alkotótársainak, Kósa Ruben koreográfusnak és Máriás Zsolt zenei vezetőnek folyamatos a jelenléte a produkcióban közreműködőként is. Bízik bennük, s így lehetővé válik számára, hogy ne kelljen elengednie teljesen ezt a számára fontos előadást.

Az előadás hossza: első felvonás 60 perc, második felvonás 50 perc, egy szünettel.

Főbb szerepekben:

Szaszák Zsolt m. v., Bot Gábor m. v., Dienes Blanka, Várhelyi Áron

Rendező: Tompagábor Kornél,  a Kvártélyház Szabadtéri Színház igazgatója

Zene: Galt MacDermot
Szöveg és versek: Gerome Ragni, James Rado
Magyar szöveg: Szurdi András
Dalszövegek: Valla Attila

Díszlettervező: Szili Péter, Tompagábor

Jelmeztervező: Szőke Julianna

Videotechnika: Rátz Albert

Világítástervezés: Németh László

Zenei vezető: Máriás Zsolt, Oberfrank Péter (Liszt-díjas, Érdemes Művész)

Koreográfus: Kósa Ruben

Dramaturg: Boda Ábel e.h.

Súgó: Bősze Bianka

Ügyelő: Kiss Noró